Isaac Asimovról valószínűleg mindenki hallott már. Ez nem csoda, hiszen a sci-fi egyik legnagyobb írójáról beszélünk, továbbá ő a science-fiction aranykorának egyik írója (Robert A. Heinlein és Arthur C. Clarke mellett). Nem csoda, hogy az Apple TV előállt Asimov legnagyobb művének, az Alapítványnak a megfilmesítésével. Azonban mi tartott eddig? A Dűnéhez hasonlóan nagyon nehezen feldolgozható műről beszélünk. Miért is? A könyv szinte végig egy adott szobában játszódik és beszélgetnek a politikai, illetve társadalmi helyzetről. Azokat a szereplőket, akiket megismerünk hamar eltűnnek, csupán említés szintjén térnek vissza (pl Hari Seldon).

Történet(vezetés)

Azt hiszem mondanom sem kell, hogy az Apple drasztikusan eltért a könyvektől, csupán ötletnek, inspirációnak használta. Az alapkoncepció maradt, amely a következő: a Galaktikus Birodalom hanyatlásnak indult, és erre ráébredve Hari Seldon kidolgozza az ún. pszichohistóriát, ami egy bonyolult matematikai tudományág, amellyel ki lehet számolni, hogy az embertömegek mit fognak cselekedni (persze ez nem jóslás, hiszen ezek csupán valószínűségszámítások). Ezt felhasználva Seldon létrehozza az Alapítványt, hogy a Birodalom összeomlását követő barbárság idejét lecsökkentse ezer évre és létrejöjjön a Második Galaktikus Birodalom.

Ezen és néhány karakteren kívül szinte minden megváltozott. Felvetül a kérdés, hogy ez jó volt-e? Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen jót tett a sorozatnak. A kemény vonalas Asimov rajongók is teóriázgathatnak, hogy az imént történt esemény mihez vezethet a könyvek alapján, azonban azok is izgulhatnak, akik nem ismerik az eredetik történeteket.

A történetvezetés jól sikerült, azonban szerintem a császárok szála sokkal érdekesebbre sikerült, mint az Alapítvány része. A Birodalom bukásának bemutatása érdekes kérdéseket és dilemmákat vet fel, mint például a fejlődés és a változás kérdése. Ezzel szemben alapítványi vonalon az évad második felét (annak is a végét) leszámítva túl sok érdekességet nem kaptunk. Azonban a történetírás javára azt is fel kell írni, ahogyan a géndinasztia behozásával áthidalták Asimov nagy időugrásait.

Színészek

A színészek közül csak Jared Harrist (Hari Seldon) és Lee Pacet (Brother Day) emelném ki. Amíg az előbbi nagyon jól hozta a könyvekből megismert, nyugodt matematikust, addig az utóbbi briliánsan hozta a császárt, akinek a célja a Birodalom békéjének és biztonságának fenntartása. A másik oldalon azonban Gaal Dornickot alakító színésznő (Lou Llobell) számomra inkább zavaró volt.

Látvány, hangulat

A sorozat hangulatára nem lehet panasz, a látványa gyönyörű. Meglátszik, hogy milyen nagy költségvetésű is a sorozat. A főcímen kívül Bear McCreary nem sok emlékezetes zenét hozott nekünk, de néhányszor voltak olyanok, amelyek ténylegesen hozták a történet monumentalitását és erejét is.

Összegzés

Összességében a sorozatnak van mit fejlesztenie (főleg alapítványi szálon), de ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a lassan kibontakozó történeteket, amelyekbe bele-bele van csempészve néhány társadalmi dilemma, de egyáltalán nem szájbarágósan.

Értékelés: 8/10